A 100 napos Tai Chi kihívás negyede

A 100 napos Tai Chi kihívás negyedéhez közeledve összegzem a felmerült gondolataim, érzéseim. – Miri

Az első leszögezendő dolog: ez az egész kihívás nagyon működik. Pontosabban az, amit eredményez, vagyis a gyakorlás. Azt hiszem, igaza volt Vikingnek, amikor azt mondta, hogy a többségünk mindig is ezt akarta, „csak”. Minden nap csinálom és közben azt érzem, hogy ez a normális, és nem is értem, hogy mi volt az a „csak”. Pedig biztosan érdemes lenne megvizsgálni, hátha van még ilyen, ami egyértelműen jó lenne, de valami hasonló „csak” megakadályoz benne.

Nem telik el értelmetlenül egy nap sem, vagyis minden nap tettem valamit: gyakoroltam, energiát hoztam létre, amit minél értelmesebben próbálok felhasználni. Nekem például a nyújtás kicsit nehézkesen megy, nem igazán éreztem rá az ízére, hogy mennyit, hogyan, viszont a reggeli csikung szárnyakat ad, hiába csak 20-30 perc..

Mi kellett ehhez, vagyis mitől működik a napi gyakorlás?

1. Saját döntésem. hogy ez jó, akarom, tudom, nem egy feladat, amit le kell tudni, hanem a nap része, néha a fénypontja.
2. Szűk családi kör együttműködő segítsége. Idézek: „nyújtottál már ma? Nna, addig nem fekhetsz le ám!” Ugyanez reggel, csak akkor fordítva.
3. Kiscsapatom léte, hogy néha írunk egymásnak, ha csak ennyit is: „mizu?” Aztán találkozunk.
4. Mester, edző, szakértő, főfőnök, stb., vagyis nekünk Viking. Amiért kitalálta, megszervezte, vezényeli. Meg mert kijavította, hogy mit csinálok nem jól a csikungban, avagy a tudás élő képviselője.
5. A 100 napos kihívás csapat, az egész együtt. Annak ellenére, hogy nem ismerek mindenkit. már volt olyan érzésem a gyakorlás előtti ráhangolódó meditálásban, hogy tudom érzékelni az összes 100 napig együtt gyakorló embert, és ez igen jó.

A közösség mindig nagy mozgató, gondolkoztam mióta gondolom ezt igazán és egy gimis koromban olvasott vers jutott eszembe, bemásolom:

József Attila: A számokról

Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

2011. március – Miri