Írások

Kincsek és Helyek a SanBao Iskolával 1. rész

A Tai Chi Chuan és Chi Kung táborok helyszínei

avagy

Kincsek és helyek a SanBao Iskolával

 

1. rész

 

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.
Minél messzebbre elkalandozik az ember, annál kevésbé találhatja meg Taot.
Épp ezért a bölcs, megnyugodva sorsába, eljut a Taonak megismerésére, és önakaratoskodás nélkül válik látóvá.”

Lao-ce: Tao Te King 47.
 (Lao-ce, 1996)

 

A Tai Chi Chuan és a Chi Kung táborok helyszínei

 

Miért utazunk rendszeresen olyan messzire táborozni?

 

Kérdezik tőlem rendszeresen, nem csak a tanítványaim. Mielőtt válaszolnék, általában folytatódik a kérdéseik sora:

Miért nem megyünk egyszerűen csak valahová a közelbe, a környékre vagy egyszerűen csak máshová? Miért nem megyünk máshová?

Én azt tanultam, minden kérdés jó. Nem mindet lehet megválaszolni, és azt is megtanultam, hogy néha egy-egy feltett kérdésre a csönd a legjobb válasz. Sokszor tud jönni onnan a válasz. Mikor kérdésünk van, kicsit csöndben maraduk, befelé figyelünk, és lazítunk.

Lao-ce szerint ki sem kellene mozdulnunk a lakóhelyünkről, mert ott minden megtalálható, ami a megismeréshez szükséges. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne utazhatnánk el bárhová.

 

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”
Lao-ce: Tao Te King 47.  (Lao-ce, 1996)

 

Én szeretek beszélgetni, kommunikálni mindenkivel, már aki szóba áll velem. Így szeretem szóban is megválaszolni a kérdéseket, ha lehetőségem van rá. Ezt most írásban teszem, mert írni is szeretek.

Több Mestertől hallottam, buddhistáktól és taoistáktól egyaránt, hogy egy bizonyos távolságról rátekintve saját dolgainkra, problémáinkra, könnyebben találunk azokra megoldást. Minél messzebbre megyünk, annál jobb a rálátásunk. Viszont egy bizonyos távolságnál messzebbről pedig, már nem csak rátekintünk azokra, hanem azzal a kérdéssel találjuk szembe magunkat, hogy szeretném-e azt a dolgot vagy sem. A rátekintés, viszonylag rövid távolságon belül is működhet. Ahhoz viszont, hogy szeretném-e vagy sem, minimum 500-1000 km-nyi, vagy a fölötti távolságot javasolnak a mesterek. Ezt Magyarország határain belül elég nehéz megtenni, mivel nincsenek ekkora távolságok, viszont egy „kis trükkel” ezt is el lehet érni. Leginkább a külföldre utazó tanítványaimnak szoktam javasolni, figyeljék meg, milyen változás történik bennük, miközben távolodnak lakóhelyüktől. Akinek megoldhatatlan problémája van, neki szoktam javasolni, hogy utazzon el külföldre, ha teheti.

Először is azért utazunk el saját lakóhelyünkön kívülre, hogy onnan könnyebben rá tudjunk tekinteni a saját dolgainkra, ha épp bele vagyunk ragadva valamibe, akkor könnyebben ki tudjunk szabadulni abból. Relatív messzire pedig azért távolodunk el, hogy könnyebben menjen a rátekintés és a kiszabadulás.

 

A „Kis Trükk”

 

A „Kis Trükk” pedig általában egy kirándulás vagy egy hosszabb vezetett közös program, mikor táborban vagyunk. Erőltetett menet valamely hegycsúcs felé, akkor is, ha várható, hogy visszafelé bőrig fogunk ázni.

Tanáraim, és néhány tanártársam is, általában a hosszabb idejű gyakorlást alkalmazzák, kirándulással vagy városnézéssel kiegészítve. Például egy idegen városban elküldenek a város másik végébe megnézni valamit, ami jó lesz. De valahogy mindig akkor, amikor szűkös az „időkeret”, és onnan még vissza is kellett jönni a programra…

Chang mester szerette egy napon belül „lezavarni” ezeket a helyzeteket, így majd minden napra jutott egy „kis kaland”. Mikor nála voltunk, mindig sokat autóztunk, részt vettünk egy elvonulás egy napján, majd autózás haza, vagy volt valami kirándulás vagy találkozó valakivel. Néha a sofőrünk sem tudta vagy találta a pontos címet, így a legkülönbözőbb kalandokba keveredtünk, és olyan helyekre kellett jutottunk, ahová egyébként eszünkbe sem jutott elmenni. Ez a „tipikus” eltévedtünk, de hová kerültünk szituáció, ami bárkivel előfordulhat. Ezt eleinte nem mindig élveztük, mert időre kellett megérkeznünk, és szerettünk is volna, de ez nem mindig sikerült. Eleinte az az érzésünk volt, hogy lemaradunk valamiről, de aztán ez elmúlt, és a „majd becsatlakozunk” került a helyére. Viszont Chang mester mindig mosolygott mikor meglátott bennünket, és mindig megkérdezte, hogy merre jártunk, és mit láttunk. Tényleg, mint egy igazi Szülő.

ITC_oktatokepzes_diplomaoszto_2011.07.30_080

Heng Chang / Thay Hang Truong mesterrel az ITC oktatóképzés diplomaosztóján 2011.07.30

 

Dan edzés előtt vagy után küldött el mindig városnézésre, általában London valamely másik végébe, mint ahol lakott. Ezeket a túrákat sem bántam sosem, csak az időhiány volt az, ami néha zavart. Meg az, amikor 8-12 órányi városi séta és gyaloglás után volt még egy 3 órás edzés. Közben sokszor tévedtem el, és fedeztem fel így olyan részeket a városból, ahová magamtól sosem mentem volna el. Utoljára Stonehengéhez tévedtünk el Zolival, Dan tanácsára. Kevés időnk volt rá, egy nap, annak ellenére, hogy korán indultunk. Áztunk, fáztunk, de egész nap jót mókáztunk, és Angliában vonatozni is nagyon jó!

András, nem várost vagy országot nézni vitt el minket. Eleinte kilátókhoz, majd kisebb kirándulásokra mentünk el, a tábor valamely napján. Általában a pénteki napon. Vagy megfuttatott minket két gyakorlás között, tesztelve ezzel a gyakorlásunkat, és annak hatékonyságát. Így, kénytelenek voltunk gyakorolni, kicsit muszájból is, különben nem bírtuk volna a terhelést.

Ezenkívül mindannyian különböző szituációkba hoztak bennünket, ami eleinte nem mindig volt kellemes, de mikor ráérez az ember az ízére, és a lazításra, hogy minden helyzetben lesz valahogy, és megoldjuk, nem volt több gondunk. Ez azóta is működik.

Ez természetesen hatással van az emberi kapcsolatokra, barátságokra is. Mindig megmutatja, mennyi tolerancia, elfogadás, érdek, és tartalék van még benne. Ezek a szituációk általában elmélyítik a barátságokat. Ami nem igazi barátság, az vagy az lesz, vagy nem, és ez nem mindig könnyű.

Minden módszer fejleszti a rugalmasságot és a változáshoz való alkalmazkodó-képességünket, melyben nem kell stresszelni, mert fölösleges, és nincs is értelme. Máskor nem is lehet, mert vagy idő, vagy a hely nem teszi azt lehetővé.   Ezt a módszer a Tai Chi-ban először a Ching (Qing) Könnyűség képességénél figyelhető meg, ahol azt mondjuk, vagy ellazulsz, vagy eltörsz. A végeredmény a lazítás lesz, a kérdés az, mennyi idő alatt, és mennyire fog fájni. Az első esetben, amikor csak ellazulsz, semennyire. A rugalmasság és a változáshoz való alkalmazkodóképesség fejlesztése jobb kapcsolatot ad a Tao-val (Dao). Ezt nemcsak mondjuk, csináljuk is. Végzünk hozzá fizikai gyakorlatokat is, mert anélkül nem működik. Nagyban fejleszti az érzékenységünket saját magunk és mások iránt is. Eléggé jól lehet érezni mi történik bennünk és egy másik emberben is. Ez fejleszti a problémamegoldó és az érzékenységhez kapcsolódóan a betegségmegelőző képességünket is.

Mikor kimegyek tanáraimhoz, mindig megkérdezik: „Mit szeretnék csinálni? Mit szeretnék tanulni? Eleinte mindig azt válaszoltam, hogy „Tanulni és gyakorolni jöttem.” Aztán mindig volt egy listám is, amit felsoroltam, hogy mit szeretnék tanulni. Aztán sokszor mondták, hogy „ok rendben, lesz edzés, gyakorlás, tanulás, viszont most menj el várost nézni. Vagy konkrétan elküldtek egy helyre, vagy mondták, hogy beszélgessek valakivel, esetleg oldjak meg helyzeteket, problémákat. Sokszor mondták azt is, hogy „A Tai Chi, maga az élet.” Minden szituációban benne kell lenni, mert nem csak a gyakorlást, a gyakorlatokat kell fejlesztenünk, mert ez csak tulajdonképpen a Jing szintje, a Test. Szükségünk van arra is, hogy rendezzük és fejlesszük a szociális kapcsolatainkat, a kommunikációnkat, felismerjük az érzéseinket, szabályozzuk a légzésünket, ami a Chi szintje, amit gyakorlás közben a légzésünkkel tudunk kontrollálni. Szükségünk van élményekre is, ami a Shen, a tudatosság szintje. Mikor belefeledkezel az utazásba, a jövés menésbe, a városnézésbe, ez hasonlatos a gyakorlásban elérendő belefeledkezéshez, amikor kikapcsolsz, megnyugszol és megjelenik a feloldódás érzése. Ez tulajdonképpen a Jing – Chi – Shen átalakítása a Tai Chi Chuan-ban.

 

Vége az első résznek!

 

Kincsek és helyek a SanBao Iskolával 2. rész

Miért pont ott vannak a Tai Chi Chuan és a Chi Kung táborok?

 

Helyszínekre bontva, hogyan is néz ki ez?

 

2. rész

 

Telkibányára utazva, a rátekintés már Miskolc előtt, egy felüljáró környékén megtörténik, akkor is, ha nem csak táborba megyünk, az körülbelül 150 kilométer Budapesttől. Gyakran esik ilyenkor az eső, néha annyira, hogy le kell állni a híd alá, nem esik sokat, azt viszont intenzíven. Buddhista és taoista mesterek egyaránt, gyakran tulajdonítanak karma tisztító tulajdonságot az esőnek, táborok, kurzusok ideje környékén. Ez talán már misztikus is, viszont „vízválasztó”. Ezután további 100 kilométert utazol még, összesen majd három órát. Így mire oda érsz Telkibányára a táborba, már kis is szakadtál az itthoni taposómalomból.

Bakonybél körülbelül csupán 150 kilométer távolságra van Budapesttől, ami „kilométer határ”, hasonlóan Vigántpetendhez, ahová korábban jártunk, viszont ott az utazással eltöltött idő fogja megadni, a kiszakadsz, mert minimum két órát utazol, a közbeiktatott pihenéssel, és nézelődéssel együtt, akár három órát.

Mindig azt szoktam javasolni, hogy ne egyhuzamban utazz, ha teheted, inkább nézz szét, és kirándulj utazás közben, az utazás kirándulás legyen inkább. Mindig el is mondom előre, hol találsz megtekintésre érdemes nevezetességet, amit nézz meg, esetleg kirándulj is útközben, esetleg hol, és milyen terméket tudsz beszerezni, hol van jó cukrászda vagy étterem. Pont azért, hogy állj meg útközben, lassíts, és ne rohanva érkezz. Mindig meg is kérdezem a táborba érkezőktől, hogy útközben mit láttak, hátha én is hallok valami újdonságot.

Tinnyére viszont azért megyünk, mert először is nem Budapesten, hanem, relatíve közel van. Itt van a Pilis, a maga erejével, és lehet tapasztalni a Teret és a Friss Chi-t. Itt ez segíti a gyakorlásunkat. Könnyebben ki tud jönni bárki, akár egy fél napra is. Így ott a szombati nap, mindig gyakorlónap is egyben. Az idén is!

Igazán a távolság nem is akadály, mert volt már, aki Bakonybélre is el jött egy fél napért, ami majd hat óra utazást jelent oda és vissza. Volt aki Telkibányáról is hazajárt párszor, mert csak úgy tudta megoldani, hogy ott legyen. Ez napi hat óra vezetés és hatszáz kilométer távolságot jelent. Nagyon becsülöm is érte őket!

Legegyszerűbben azért megyünk ezekre a helyekre, mert mindegyiken ott volt egy, „Aha” élmény, egy különlegesen jó érzés mikor először mentünk, és nem volt kérdés, hogy oda megyünk-e, mint a többinél, amit korábban vagy azóta megnéztünk. A többi helyen, amelyeket megnéztünk, nem volt meg az, hogy „Na igen”, ez egy tökéletes hely a gyakorlás szempontjából! Mindig volt ott valami, ami nem volt jó, vagy kérdéses volt, esetleg nem volt biztos valami.

Azért is megyünk ezekre a helyekre, mert szabad téren tudunk gyakorolni. Mehetnénk akár a Városligetbe is, szoktunk is, főleg nyáron, és a nyári edzéseinket lehetőség szerint ott is tartjuk, viszont egy táborból ritkán megyünk haza minden nap. Volt részem benne nem túl sokszor, igazán kényelmetlen volt. Néha persze megoldható meg szükségszerű, hiszen van az, amiért utazunk minden nap. Mi Angliába is eljárunk edzőtáborba Dan Dochertyhez, ott a résztvevők vagy szállodában, vagy sátorban alszanak, kinek mit enged meg a pénztárcája vagy a lehetőségei, mert olyan helyen vannak a táborok, ahol más lehetőség nincs. Vannak akik körülbelül hat órát utaznak csak egy irányban azért, hogy ott lehessenek.

Mindenkinek él egy kép a fejében, hogy a Tai Chit az parkokban és szabadtéren gyakorolják. Nálunk olyan az éghajlat, hogy maximum tavasztól őszig tudunk kint lenni és szabadban gyakorolni, nyáron van erre lesz lehetőségünk, így ha szeretnénk, akár még olyan gyakorlóterületet is kereshetünk, ahol naplementében is gyakorolhatunk! Szerintem ez fantasztikus! Amikor Chang mesternél tanultam Los Angelesben, akkor mindig megkérdezte, hol szeretnék gyakorolni? Én mindig azt mondtam: „Hát hol máshol, hát az Óceán partján!” Azt mondta: „Rendben, de akkor hajnali ötkor indulunk, mert egy óra az út odáig, és reggel hatkor kezdenünk kell a gyakorlást!.”

Mikor nem mentünk az Óceánhoz, akkor kimentem a háza elé, és egy közeli szikla mellett gyakoroltam, ahonnan lehetett látni a szemben lévő hegységet.

training.on.the.beach 019

Heng Chang / Thay Hang Truong mesterrel a reggeli gyakorláson, az Óceánparton 2009.08.

 

Azért is megyünk ki gyakorolni a szabadba, mert ott nem kell a Térre figyelnünk. Mert az ott van. Egy zárt teremben előfordulhat, hogy valaki nem is tud a terem falain kívül „gondolni”. A Tértudatosság gyakorlásánál, sokkal egyszerűbb szabadban végezni, mert akkor a Tér az van, és nem kell rágondolni.

Aztán gondoljuk végig a Tai Chi, és a Chi Kung / Nei Kung céljait, „Miért is gyakoroljuk őket?”, és néhány alapfogalmát azért, hogy jobban megértsük, mit is szeretnénk a különböző helyszíneken hangsúlyozni.

 

Vége a második résznek!

 

Köszönet

Átgondoltam, mennyi mindent köszönhetek Neked.

A taijiquan gongfu kifejlesztése (interjú)

A taijiquan gongfu kifejlesztése (interjú)

Interjú Yang Zhenduo (YZD) és Yang Jun mesterekkel (YJ)

Készítette Jeremy Blodgett (JB)

JB: Hogyan edzett ön, amikor fiatal volt?

Kínai holdújév elemzések, 2015. Yin Fa Kecske

Ahogy ígértem, összegyűjtöttem nektek azokat az oldalakat, melyeket én magam is megnézek, mikor kíváncsi vagyok arra, mi várható egy-egy évben, a kínai asztrológia és a feng-shui szempontjából.

Címkék:

A neten találtam a kezdő tai chi chuan csoportot

SanBao Iskola: Zsolti, te az interneten láttad az iskola hirdetését, és ez alapján jöttél el Vikinghez a SanBao Iskolába. Milyen élmény volt, amikor teljesen ismeretlenül először jöttél hozzánk tai chi edzésre?
Sz. Zsolti: Nekem teljesen új dolog volt a tai chi, valójában szakítás után iratkoztam be, és az elsődleges ok, amiért jöttem, az a gyógyulás volt. Először persze minden nagyon új volt. Emlékszem, a hónap második edzésére jöttem, és nagyon jól esett, hogy Viking összefoglalta az első óra anyagát is. Eleinte nagyon esetlennek éreztem magam, de szép lassan a rendszeres esti gyakorlások, és a későbbi órák megtették a hatásukat. :)

-